1. fejezet - Költözés

A gépem reggel 9-kor megy a közeli reptérről. Már tegnap bepakoltam és készen álltam találkozni a világszerte ismert One Direction összes tagjával. Tegnap estig nem is gondoltam bele, hogy több millió ember mit meg nem tenne azért, hogy találkozzon ezzel az öt fiúval és én mázlista valóra válthatom ezt az álmot.

A reptéren már ott voltam egy órával a gép felszállása előtt. Gyorsan még felhívtam Liamet telefonon, hogy szóljak neki, hogy nemsokára a gépen leszek.

***

Pár óra repülés után, megérkeztem Angliába. Liam a reptéren várt rám. Amint megláttam, rögtön futottam felé és megöleltem. Tökéletes pillanat volt, mint a filmekben. Mint ketten meghatódtunk, de a végén nagyon nevettünk rajta.

Fogtunk egy taxit és elindultunk Liam házáig. Rengeteg dolgot megbeszéltünk és megígértem neki, hogy nem zavarom sokáig. De Liam mint ha mit se hallott volna, elkezdett mesélni a házról, hogy milyik szóbába fogok majd lakni.

Mikor beérkezünk a hatalmas kertbe tudtam, hogy ez csak Liam háza lehet. A kétoldalas bejárati ajtó előtt négy srác ált. Kezdett erősen dobogni a szívem. Élőben még cukibbak voltak. Kiszálltam a taxiból és odajöttek elém bemutatkozni. Mindenkivel egyenként kezet fogtam és megöleltem.

- Szia Harry vagyok – kezet fogtunk és megölelt.

- Szia Dóri – mondtam meglepetten, mert zavarba voltam. Louis lépett hozzám mosolyogva.

- Szia Dóri Louis vagyok. Mi már találkozunk. – mondta majd tovább lépett. Niall termett előttem majd ő is megölelt.

- Niall vagyok te meg biztos Dóri. Már sokat hallottam rólad. El sem hiszed mennyi közös van bennünk. – mosolygott. Annyira zavarban voltam, meg sem bírtam szólalni. Végül Zayn lépett elém és ő is bemutatkozott.

- Szia Dóri Zayn vagyok. Liam csak jókat mondott rólad – mondta mosolyogva.

Még mindig nem bírtam elhinni, hogy ott ál előttem a világ legcukibb fiúbandája. Nagyon zavarban voltam és gondolom már vérvörös lehetett az arcom, annyira elpirultam.

Liam aztán lágyan magával húzott, be a házba és a szobámig még mindig nem bírtam elhinni, hogy mi is történt az előbb.

- Nos, hát ez lenne a szobád. Csak hogy tudd! Addig maradsz ameddig akarsz. Hidd el nem zavarsz egy picit sem! Örülök, hogy itt vagy. mosolyodott el, majd folytatta – Ma este elmegyünk a srácokkal egy hangulatos kis étterembe. Ha van kedved jöhetsz velünk és megünnepeljük, hogy itt vagy. Bólintottam rá, majd Liam kisétált a szobámból, hogy le tudjak tusolni. A fürdőszobám, rögtön a szobámból nyílik, így tudom, hogy azt senki más nem tudja használni rajtam kívül. Kipakoltam a fürdőbe való dolgaimat, majd letusoltam. A köntösömben, visszamentem a szobámba, hogy rendes ruhát felvegyek, de az ágyamon Niall ült. Meglepetten néztem rá, de ő egyáltalán nem jött zavarba.

- Szia! Bocsi hogyha zavarlak, csak  arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk sétálni a városba. – mondta, mintha már legalább fél órája folyton ezt mondogatta volna.

- Persze elmehetünk, csak előtte felöltözök.. – mondtam dadogva, mert még mindig zavarba voltam.

- Remek! Akkor lent megvárlak! – mondta boldogan, majd kisétált az ajtón. Gyorsan felkaptam valamit, megfésülködtem és lerohantam Niall-hoz.

- Mehetünk! – jelentettem ki nagy mosollyal. Kinyitotta előttem a bejárati ajtót és elmentünk sétálgatni.

- Ja! És tényleg bocsi, hogy csak úgy rád törtem.. – gondolkodott el, majd hozzátette – kopognom kellett volna. Bocsánat! Ne haragudj!!

- Semmi gond! – mondtam, majd megbocsájtóan néztem rá – nem haragszom!

Elvitt egy parkba, aminek egy óriási tó volt a közepén. Csodaszép virágok voltak ott és nem is volt ott olyan sok ember. Nagyon meghitt volt. Amint megláttam valamit éreztem.. nem foglalkoztam semmivel. Egyszerre mindent elfelejtettem és nem gondoltam semmi másra, csak arra, hogy milyen meseszép az a hely.

Láttam Niall-en, hogy ismeri a helyet így őt követtem. Magabiztosan ment előre. Egyszer csak megállt egy padnál és leltünk.

Csendben ültünk egymás mellett és egyáltalán nem volt kellemetlen érzésem, hogy mondanom kellene valamit. Még mindig ezt a csodaszép tavat néztem, ahogy úszkálnak benne a halak és a tavirózsákon pár béka üldögél.

Egyszer csak megéreztem Niall tekintetét az arcomon. Ránéztem és elmosolyodott.

- Mi az? – kérdeztem.

- Általában mindenki így szokott nézni, amikor elhozom ide. – mosolyodott el.

Rengeteg szerelmespár volt köztünk, te mi még csak egymáshoz sem értünk még véletlenül sem. Örültem, hogy máris összebarátkoztam valakivel és egyáltalán nem hiányzott még az sem, hogy megfogjam a kezét.

Rengeteg dolgot kérdezett rólam, hogy hol laktam, mit is dolgozok pontosan, van e háziállatom. Út közben hazafelé minden kérdésére válaszoltam és mikor már a ház előtt altunk megkérdezte:

- És hogy állsz a pasikkal? – nyögte ki mint bármelyik másik kérdést. Elgondolkodtam a válaszomon, de úgy döntöttem, nem cifrázom, kimondom egyenesen.

- A munkám miatt nem lehet, mert sokat utazok és nem lenne időm a karrierre és a barátomra.

Elgondolkodott valamin, de aztán mosolygott.

- Este megyünk együtt az étterembe? – kérdezte.

- Persze! – nyögtem rá rögtön. Egyáltalán nem érzek semmi furcsa dolgot ha két friss barát elmegy együtt egy olyan helyre, ahol nem csak ők lesznek ketten. Remélem Niall is így gondolja a dolgot és nem akar többet..